Mihály Bulcsú ajánlója Erdős Virág GyerekHős-kiadványaihoz

Első találkozásom a szakmával, olvasni szerető gimisként Konrád György, A látogató című könyve, amit tanulmányaim alatt számos, nagyszerű mű követett. A könyvespolcomon Romain Gary, Illyés Gyula, Oscar Lewis, Déry Tibor. Másodéves szociális munkáskét megdobbant a szívem, amikor Pik Katalin szociális munka kurzusán Bill Jordan cikke (Jótékony jó tanácsok, Esély, 2003), a Két város meséjén (Charles Dickens) és Defoe Mol Flandersén keresztül mutatja a segítségnyújtás történetét.

Van a segítésben valami poétikus, civilként meg aztán pláne.  Na, mondjuk ki, ezt csináljuk, legyünk rá büszkék, mind szegénytelepeken pedagógusok, mind szociális munkások. Igen, legyen az identitásunk része, az a sok könyv, mű, melyet otthon az ember fellapoz! Mi ott vagyunk, élünk benne, változtatunk. Mindig jó róla olvasni és jó látni: amit csinálunk irodalom (kis túlzással). 

Erdős Virág műveit azért olvasom szívesen, mert belemegy, felvállal, legyen szó hajléktalanságról számozott utcákról vagy a Hős utcáról. Nem elégszik meg annyival, hogy megfogalmazza, hogy az utcán élni, szegénységben, kirekesztésben, meg nem értettségben élni rossz. Segítésre, de legalábbis kapcsolódásra készteti az olvasót azzal, hogy hangot ad azoknak, akiket nem szokás meghallgatni, rávilágít arra: van igazságtalanság, és akik elszenvedik, hagyják, egyedül nem tudnak harcolni ellene.

Ez a három kiadvány (amit, hamarosan egy Hős utcáról szóló verseskötet követ majd) a Hős utcai gyerekekről szól, az ő életükről. Tehát, aki hősi eposzt vár jogvédőkről, Kontúr Egyesületről, hősi halállal vagy megdicsőüléssel, annak csalódást fog okozni.
 
Ellenben kiderül, hogy egy szegregált telepen is élnek gyerekek, csodálatos belső világgal, születnek mindent elsöprő gyermeki barátságok. Meg igen, nagy az élet a gyermekklubban, pezseg, megannyi csúnya, megannyi aranyos elszólással, amikből felsejlik az az alapvető igazságtalanság, ami ezeket a gyerekeket éri.

A mondatok egyenkét ütnek és elvarázsolnak, kinek mihez van kedve. A kötetek idegenvezetnek, még bennünket is, akik ismerősként járunk a közegben és felemelnek, a főszereplőikkel együtt minket is.

Megígérem, hogy aki önkénteskedett, dolgozott, tanított, járt, kutatott, látogatott a Hős utcában vagy valamelyik szegregátumban dolgozó civil vagy nem civil szervezetnél (Kontúr, Dzsumbuj Help, Indahouse Hungary, Igazgyöngy Alapítvány, Bagázs, Van Helyed!, SZETA, a teljesség igénye nélkül), pénzt utalt, írt vagy drukkolt egy gyűjtésnél, érdeklődve olvasta, figyelte, megosztotta a híreket, a magáénak fogja érezni a köteteket.

A könyvespolcomra pedig az bevezetőben említett könyvek mellé fognak kerülni, méltán.

Mihály Bulcsú, szociális munkás, a Kontúr Egyesület alelnöke