|
Amikor elérte a járvány Budapestet, elgondolkoztunk rajta, hogy most hogyan is tovább a Hős utcában. Kapacitásaink kicsik, az egyesület maroknyi állandó önkéntessel dolgozik. Van más munkánk, legtöbbünk most is teljes munkaidőben dolgozik. Adományt szervezni és osztani nem szoktunk, részben az infrastruktúra és a kapacitás hiánya miatt, részben, mert a mi tevékenységünk fókusza más. De az a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy most az anyagi segítség megszerzése a legnagyobb segítség, és ha a szükségletek hierarchiájára gondolunk, akkor az egyetlen, ami most tényleg számít. A Hős utcában élők közül nagyon sokan csak alkalmilag dolgoznak, feketén, épp azokban a szektorokban, amelyek most takaréklángon működnek, ha egyáltalán... Az első egy-másfél hónapban így aztán a Budapest Bike Maffiával és a MÁV-telepi Wesley János Általános Iskolával együttműködve igyekeztünk tartós élelmiszer- és tisztítószer-adományokat szerezni, és azokat minél igazságosabban eljuttatni a Hős utcai rászorulóknak - de ebben a munka dandárját a Wesley Iskola és a BBM végezte. A Wesley, az Oltalom Karitatív Egyesülettel a háttérben, meleg ételt is ad, kezdetben a saját tanulóinak, most már sokkal több gyereknek, sőt, családnak, a Hős utcából és máshonnan. Ebben annyit tudunk segíteni, hogy a Hős utcai családokat értesítjük. Az idősebbeknek igyekeztünk személyesen is eljuttatni tartós csomagot vagy meleg ételt. A lakókat a számukra létrehozott zárt Facebook-csoportban és telefonon tájékoztattuk, általánosságban is a járványról, munkalehetőségekről, és arról, hogy hogyan tudnak a kerülettől szociális alapon bármilyen támogatást kérni.  Kép: Toxikomák konyha, Facebook Aztán jött a Toxikomák konyha felajánlása. Hirtelen kellett dönteni, vasárnap délelőtt: hoznának naponta 100 adag ebédet a Hősbe, Aki ismer minket tudja: ez nekünk egy nagy falat, mert kevesen vagyunk, de belevágtunk. Idézet a Toxikomák konyha Facebook-csoport leírásából: "Zoli felhívja Győzőt. Azt mondja, hogy van egy konyhája és főzne kb. 100 főre. Győző felhívja Áront, azt mondja csináljuk? Áron felhívja Ottíliát, kérdezi csináljuk? Úgy döntöttünk, hogy csináljuk! A Toxikomák elindulnak. Arra vállalkoztunk, hogy amíg nehéz a helyzet, elkészítünk 100 adag ételt és eljuttatjuk oda, ahol szükség van rá." Felhívásukra rengetegen adományoztak nekik, végső soron pedig a Hős utcaiaknak pénzt, alapanyagot, munkát, szállítást. Mi pedig, velük együtt, eljuttatjuk az ebédet a Hős utcába. Minden család kap belőle, akit otthon találunk, mindenkire sor kerül legalább kétnaponta. Nagy és fontos segítség ez most ott, ahol a legnagyobb a szegénység és a kiszámíthatatlanság, ahol fogalmuk sincs, hogy mire számíthatnak holnap. A szegénység most még láthatatlanabbá vált, mint eddig volt. Az otthonunkba húzódva, magunkért és szeretteinkért aggódva, az élet újjászervezéseinek nehézségei közepette még könnyebben megfeledkezünk a nálunk nehezebb életűekről, mint eddig. Ez talán természetes is egy pillanatig. Ezt ők is érzik, "a szegények", és még nagyobb a kétségbeesés, mint eddig volt. Hogy a Kontúr a háttérben ott van, nem feledkezett el róluk az egész világ, és önkénteseinkhez mindig fordulhatnak, azt eddig is tudták a Hős utcaiak. Fordultak is sokan segítségért hozzánk. Arra viszont, hogy nap mint nap segítsünk, eddig nem volt kapacitásunk. Most viszont egy ideig biztos, hogy minden nap találkoznak velünk és a Toxikomákkal, ami még akkor is megnyugtató sok Hős utcai számára, ha egy adott napon neki épp nem jut ebéd. És ezért nagyon hálásak vagyunk a Toxikomáknak. A Kontúr képein: a Taxikomák konyha képviseletében - többek között - Molnár Áron, Szabó Győző, Bárdos Bodza, Bányai Kelemen Barna és Mihály Bulcsú (Kontúr) Ahogy azt már az ország vezetői is kifejtették: az most a legfontosabb, hogy senki ne maradjon egyedül. Mi azon vagyunk, hogy a Hős utca se maradjon. Köszönjük az önkénteseinknek, fantasztikusak vagytok mindannyian, hogy szó szerint egyik pillanatról a másikra bevállaltátok ezt a hatalmas feladatot! És köszönjük a Toxikomák konyhának, hogy ezt kitalálták, megcsinálták, felkínálták nekünk a lehetőséget, és azóta is csinálják! Fotók: Bárdos Bodza
Comments are closed.
|
