|
Súlyos rendszerhibákra is rávilágított Urbanovszky Zsuzsanna, a párbeszédgenerálás céljával szervezett Dizájnerdrogok a szegregátumokban konferencián tartott előadásában.
Ahogy János (a szomszédban volt katona, s a '90-es években az alkohol volt az, ami gondot okozott) is említette, a Hős utcában a függőség ezelőtt is jelen volt. Felhívnám mindenki figyelmét, hogy mindig csak az ÚPSZ-okról beszélünk manapság, ugyanakkor az alkohol- és gyógyszerfogyasztásról szinte sosem, pedig hasonló módon roncsolják a szervezetet, csak ezek kevésbé láthatóak és kártékonyak.
Fontos tudni, hogy a telepen elsősorban elosztóhálózat működik, s a telepre elsősorban az agglomerációból, szomszédos kerületekből vagy éppen a hajléktalanellátó-rendszerből érkeznek az emberek. Persze a Hős utcai családok életében is jelen van a szerhasználat, de látjuk, hogy tragédiákkal övezett ezen családok élete. A területen nincs utcai szociális munka vagy alacsony küszöbű szolgáltatás, mert pl. a helyi szolgáltató nem kockáztatja meg, hogy a rendőrök a helyi kisbuszát szétkapják darabokra, amiatt, hogy ők szerhasználókkal foglalkoznak. Annál inkább vannak rendőrök, olykor 10-12 fő. Ha kiszámoljuk, hogy ennek a sok rendőrnek a 24 órás bére hány 10 vagy 100 millió forintot emésztetett fel az elmúlt években, akkor meglepődnénk. Jobb lett volna a helyi szociális ellátórendszerre költeni. S történt érdemi változás? Nem, hiszen a szerhasználókat büntették elsősorban, akiket sokszor levetkőztettek, embertelen módon átkutattak, s ebbe sajnos a Hős utcai tisztességes emberek is beleestek. Sokszor nagyon komoly emberjogi visszaélések történtek.  A drogellenes stratégiánk bizony azt hozta magával, hogy üldözzük a szerhasználókat. Fontos lenne megértenie a döntéshozóknak, hogy a droghasználat nem büntetendő hanem kezelendő lenne, hiszen a függőség az egy betegség. 2018 ősszel végül lett egy nagy razzia. Azóta kicsit nyugalom van. Van a kerületben Kábítószer Egyeztető Fórum, ahol azzal küzdünk pár szervezettel, hogy elfogadtassuk, hogy a tűcserének helye van az ellátórendszerben. Mert ha az nincs akkor jönni fog a hepatitis-járvány és az AIDS fertőzöttek számának emelkedése. A helyi KEF-nek évi 1 millió forintos pályázati összeg áll rendelkezésére, az önkormányzat nem ad hozzá plusz támogatást. Azzal kell küzdenünk, hogy legyen szociális munka a területen, de nincs, mert a helyi ellátórendszer túlterhelt. S itt kell beszélnem a bérrendezésről és arról, hogy jelenleg a szociális szféra a legalulfinanszírozottabb szféra hazánkban. Intézmények működnek az összeomlás szélén a létszámhiány miatt. Óriási az elvándorlás más szakmákba. Bérrendezésre van szükség, mert ezzel a bérrel ahhoz, hogy albérletet tudjon valaki fenntartani pl. egyedülállóként 1,5-2 állásra van szükség. S itt beszélhetnénk az ellátórendszer alulfinanszírózásáról is. Most, hogy átkerült az EMMI-ben az Egészségügyi Államtitkársághoz ez a terület, én egy kicsit bizakodó vagyok. Hogy miért? Mert az egészségügyi ágazat még mindig jobban finanszírozott mint a szociális. Ugyanakkor tudjuk, hogy szükség van a multidiszciplináris együttműködésre, s a szerhasználat nem csak egészségügyi probléma, hanem nagyon komoly szociális probléma is húzódik mögötte. Fontos lenne megértenünk, hogy a szerhasználat egy komplex probléma. A problémahalmazban, megjelenik a lakhatási és jövedelemszegénység is, amiről egyáltalán nem beszélünk. Talán lehet remény a Housing First rendszerében és/vagy a támogatott lakhatás rendszerében. Fontos lenne ugyanakkor felismernünk, hogy az ellátórendszert nem lehet az uniós pénzek csecsén fenntartani. A hazai finanszírozásra ugyanúgy szükség lenne, be kell, hogy lássuk, hogy erre pénzt kell áldoznunk! Például azzal, hogy emeljük a normatívákat. A lakhatási és a jövedelmi szegénység kezelése mellett fontos lenne megerősíteni mind a gyerekpszichológusi vagy éppen a felnőtt pszichoterápia ellátást, ami az alacsony társadalmi rétegben élőknek elérhetetlen. Mivel a 10-12 ezer forintos magánterápiás órákat szinte lehetetlen kifizetniük és az OEP-finanszírozottból alig van itt Budapesten elérhető. Én most hirtelen hármat tudnék megnevezni: Semmelweis, Tündérhegy, Ébredések Alapítvány. Én magam arra biztatnám a döntéshozókat, hogy merjenek szembenézni a problémahalmazzal, s kezdjenek el végre az említett alapproblémákkal foglalkozni, merjék megkérdőjelezni téziseiket. Be kell, hogy lássák, hogy párhuzamos világokban élünk, s fontos lenne megérteniük, hogy a "minden rendben van" kommunikációját fel kell adni végre. Ez csak a hatalom mindenáron való megtartásának eszköze. A hatalomhoz való ragaszkodás viszont szintén egyfajta függőség. Ezt a szembenézést segíti talán az a függőségről írt vers amit most szeretnék felolvasni így zárásként. Ideje lenne elkezdeni az önreflexiót és a tiszta párbeszédet, mert csak annak mentén lehetne továbbhaladni. A könyv amelyben megtalálható a vers, Richard Rohr könyve (ferences szerzetes, aki a 12 lépés spiritualitásáról ír), mindenkinek ajánlom. Magát a verset amúgy Carol Bieleck RSCJ szerzetes írta. Lélegezni a víz alatt A tengerpartra építettem a házam. Nem a fövényre, ne hidd, hogy futóhomokra. Kőből építettem. Sziklaszilárd ház a viharos tenger partján. És megismerkedtünk, a tenger meg én. Jó szomszédok lettünk. Nem mintha túl sokat beszélgettünk volna. Találkozásaink csendesek voltak. Tiszteletteljes távolságból, a homok-kerítés felett fürkésztük egymás gondolatait. Mindig ott volt köztünk a fövenyhatár, örökös kerítésként nyújtózott a homokos part. Aztán egy szép napon - máig sem tudom, hogy történt - megindult a tenger. Figyelmeztetés nélkül, hívatlanul. Még csak nem is hírtelen és sietve, csak végigcsordult a homokon, mint a bor. Nem úgy mint ahogy a víz folyik, hanem ahogy a vér csurran. Lassan, de megállíthatatlanul. Lassan, ahogy a nyílt sebből buggyan elő a vér. És menekülésre gondoltam, és vízbefúlásra és halálra. És miközben töprengtem, a tenger egyre magasabbra kúszott, míg végül már az ajtómig ért. És akkor már tudtam, hogy nincs menekülés, sem halál, sem fulladás. Mert amikor eljön a tenger, hogy véget vessetek a jószomszédságnak, a barátságos távolságtartásnak, akkor a házadat korallkastélyra cseréled, s megtanulsz lélegezni a víz alatt. A konferenciáról a sajtó is beszámolt: Elszívnak minden mérget, hogy túléljenek, közben belehal a társadalom - 24.hu Párbeszdbe elegyedni a valóssággal - ReFoRom Már a püspök is tudta, hol osztják a drogot, a rendőrség mégsem tett semmit - Magyar Hang Újabb Trianon fenyeget - Dizájnerdrogokkal arat a halál a mélyszegény gettókban - 168 óra Még a tízéves gyerek is tudja, hol a drogbolt a faluban, mégsem történik semmi - 444.hu Comments are closed.
|
