Kontúr Egyesület
  • Rólunk
    • Történetünk
    • Önkénteseink
    • Dokumentumok
    • Sajtó
    • English
  • Sajtó
  • Hős utca
    • Mi az a Hős utca?
    • Kutatási eredmények >
      • Angelusz Szakkolégium kutatása, 2015
      • Margin Projekt
      • Szociális munka és lakhatási válság
    • Erdős Virág: GyerekHős
    • Közösségi tér
    • Sajtó
  • Hírek
    • Hírlevelek
  • Projektek
    • Érdekvédelem
    • Érzékenyítő kiadványok
    • Nyitottabb Hős utcát!
    • IKSZ
    • Pszichodráma
    • Szemétszedés
  • Blog
  • Képek
  • Támogass!
    • anyagi támogatás
    • adományok
    • önkéntesség
  • Kapcsolat

Dizájnerdrogok a szegregátumokban

3/12/2019

 
Súlyos rendszerhibákra is rávilágított Urbanovszky Zsuzsanna, a párbeszédgenerálás céljával szervezett Dizájnerdrogok a szegregátumokban konferencián tartott előadásában. 
​

Köszönöm a meghívást, s hogy kicsit beszélhetek a munkánkról és a meglátásainkról, bár most kicsit úgy érzem magam - hallgatva az előző előadásokat - mint elefánt a porcelánboltban.

A Kontúr Egyesület 2014-ben kezdte el jelenlétprogramját a Hős utcában. Én és Lados Noémi, az egyesület alelnöke is a helyi ellátórendszerben dolgozunk/dolgoztunk. Láttuk, hogy nincs itt semmi, az ellátórendszer kevésbé ér el ide a szegregátumba, s az itt élők kevésbé mobilisak. A Hős utca Budapest szívében van, mégis előfordulhat, hogy 8-10 éves gyerekek velünk utaztak először metrón.

Egy alkotótáborral kezdtünk. Aztán a Norvég Civil Alap támogatásával és a Református Cigánymisszóval, baptistákkal és magánadományozók segítségével kialakítottunk egy közösségi teret, egy lefalazott önkormányzati bérlakásból. Ekkoriban még jó volt a kapcsolatunk a helyi önkormányzattal.

A Hős utcai közösségi térben jelenleg heti két alkalommal tudunk gyerekfoglalkozásokat tartani. Keddenként a kicsiknek, hétvégenként meg általában a nagyokat visszük ki a Hős utcából, mert látjuk, hogy mennyire fontos, hogy kimozdítsuk őket ebből a tébolyból és kilátástalanságból. Ha nem kimozdulunk, akkor pedig vegyes korosztállyal kerámiáznak önkénteseink a közösségi térben.

Ha lehetőségünk van rá, akkor terápiás foglalkozásokat is tartunk. Ilyen például. a pszichodráma vagy a szociális cirkusz. Pályázati lehetőségeink csekélyek. Ami elérhető számunkra az a TESCO vagy éppen a Magnet KAP pályázata. Az uniós projektek jelentős adminisztrációs terhét nem bírnánk el, így nem merünk ilyenbe belevágni. Nálunk mindenki önkéntesként dolgozik.
​
A Kontúr elnöke hangsúlyozta, hogy az egyesület, Hős utcai tevékenységének kezdete óta jelzi, hogy komoly problémát jelent a telepen működő elosztóhálózat. Az egyesület tapasztalatai szerint a legutóbbi razzia nyomán nyugodtabb a környék, ugyanakkor nagyon sajnálatos, hogy halálesetek, a média és a szomszédos kerületek nyomásgyakorlása kellett ahhoz, hogy a problémával érdemben kezdjenek foglalkozni a döntéshozók.

Az egyesület álláspontja szerint a - vélhetően rendkívül költséges és a Hős utcában túlélni próbáló lakók családok számára lelkileg igen megterhelő - állandó rendőri jelenlét csak mérsékelni képes a problémát, kezelni nem. Az erre fordított pénzösszeget célszerűbb lenne a helyi szociális ellátórendszer megerősítésére fordítani.

Ugyanakkor maga az ellátórendszer is jelentős hátrányokkal küzd. A szociális szférában dolgozók béreinek rendezésére és az ellátórendszerre jelenleg fordított normatíva emelésére egyaránt szükség van.


Ritkán esik szó arról, hogy a szerhasználhat problémája szorosan összefügg a lakhatási és jövedelem-szegénységgel. A komplex probléma hatékony kezelése megkívánja a multidiszciplináris összefogást és jelentősebb financiális állami támogatást.
Ahogy János (a szomszédban volt katona, s a '90-es években az alkohol volt az, ami gondot okozott) is említette, a Hős utcában a függőség ezelőtt is jelen volt.
​
Felhívnám mindenki figyelmét, hogy mindig csak az ÚPSZ-okról beszélünk manapság, ugyanakkor az alkohol- és gyógyszerfogyasztásról szinte sosem, pedig hasonló módon roncsolják a szervezetet, csak ezek kevésbé láthatóak és kártékonyak.
Picture

Visszatérve a Hős utcára: a telep 1937-ben épült szükséglakás-telepként. Sosem a gazdagok vagy éppen az erős középréteg lakott itt. 300 lakás van, jelenleg közel 100 lakás van még magántulajdonban és 25-30 önkormányzati bérlő él itt, sokan nehéz anyagi körülmányek között. A telep évtizedek óta felszámolás alatt van.

Az önkormányzatnak szinte a kezdetektől jeleztük, hogy nagyon komoly szerhasználat van, s foglalkozni kellene vele, de 2017 nyaráig a struccpolitika volt a jellemző. Aztán a halálesetek és az 1-es villamos körüli állapotok miatt elviselhetetlen lett a helyzet. A társkerületek is háborogtak. A helyi önkormányzat kénytelen volt elismerni, hogy nincs erőforrásuk megoldani a helyzetet.
​ 
Fontos tudni, hogy a telepen elsősorban elosztóhálózat működik, s a telepre elsősorban az agglomerációból, szomszédos kerületekből vagy éppen a hajléktalanellátó-rendszerből érkeznek az emberek. Persze a Hős utcai családok életében is jelen van a szerhasználat, de látjuk, hogy tragédiákkal övezett ezen családok élete.

A területen nincs utcai szociális munka vagy alacsony küszöbű szolgáltatás, mert pl. a helyi szolgáltató nem kockáztatja meg, hogy a rendőrök a helyi kisbuszát szétkapják darabokra, amiatt, hogy ők szerhasználókkal foglalkoznak. Annál inkább vannak rendőrök, olykor 10-12 fő.
​

Ha kiszámoljuk, hogy ennek a sok rendőrnek a 24 órás bére hány 10 vagy 100 millió forintot emésztetett fel az elmúlt években, akkor meglepődnénk. Jobb lett volna a helyi szociális ellátórendszerre költeni.

​S történt érdemi változás? Nem, hiszen a szerhasználókat büntették elsősorban, akiket sokszor levetkőztettek, embertelen módon átkutattak, s ebbe sajnos a Hős utcai tisztességes emberek is beleestek. Sokszor nagyon komoly emberjogi visszaélések történtek.
​
Picture
​Fotó: Dezső Attila (Forrás: 168 óra)
​
A drogellenes stratégiánk bizony azt hozta magával, hogy üldözzük a szerhasználókat. Fontos lenne megértenie a döntéshozóknak, hogy a droghasználat nem büntetendő hanem kezelendő lenne, hiszen a függőség az egy betegség. 
​
2018 ősszel végül lett egy nagy razzia. Azóta kicsit nyugalom van. 

Van a kerületben Kábítószer Egyeztető Fórum, ahol azzal küzdünk pár szervezettel, hogy elfogadtassuk, hogy a tűcserének helye van az ellátórendszerben. Mert ha az nincs akkor jönni fog a hepatitis-járvány és az AIDS fertőzöttek számának emelkedése. A helyi KEF-nek évi 1 millió forintos pályázati összeg áll rendelkezésére, az önkormányzat nem ad hozzá plusz támogatást.

​Azzal kell küzdenünk, hogy legyen szociális munka a területen, de nincs, mert a helyi ellátórendszer túlterhelt. S itt kell beszélnem a bérrendezésről és arról, hogy
​

jelenleg a szociális szféra a legalulfinanszírozottabb szféra hazánkban. Intézmények működnek az összeomlás szélén a létszámhiány miatt. Óriási az elvándorlás más szakmákba. Bérrendezésre van szükség, mert ezzel a bérrel ahhoz, hogy albérletet tudjon valaki fenntartani pl. egyedülállóként 1,5-2 állásra van szükség.
S itt beszélhetnénk az ellátórendszer alulfinanszírózásáról is. Most, hogy átkerült az EMMI-ben az Egészségügyi Államtitkársághoz ez a terület, én egy kicsit bizakodó vagyok. Hogy miért? Mert az egészségügyi ágazat még mindig jobban finanszírozott mint a szociális. Ugyanakkor tudjuk, hogy szükség van a multidiszciplináris együttműködésre, s a szerhasználat nem csak egészségügyi probléma, hanem nagyon komoly szociális probléma is húzódik mögötte.

Fontos lenne megértenünk, hogy a szerhasználat egy komplex probléma. A problémahalmazban, megjelenik a lakhatási és jövedelemszegénység is, amiről egyáltalán nem beszélünk. Talán lehet remény a Housing First rendszerében és/vagy a támogatott lakhatás rendszerében. Fontos lenne ugyanakkor felismernünk, hogy az ellátórendszert nem lehet az uniós pénzek csecsén fenntartani. A hazai finanszírozásra ugyanúgy szükség lenne, be kell, hogy lássuk, hogy erre pénzt kell áldoznunk! Például azzal, hogy emeljük a normatívákat.

A lakhatási és a jövedelmi szegénység kezelése mellett fontos lenne megerősíteni mind a gyerekpszichológusi vagy éppen a felnőtt pszichoterápia ellátást, ami az alacsony társadalmi rétegben élőknek elérhetetlen. Mivel a 10-12 ezer forintos magánterápiás órákat szinte lehetetlen kifizetniük és az OEP-finanszírozottból alig van itt Budapesten elérhető. Én most hirtelen hármat tudnék megnevezni: Semmelweis, Tündérhegy, Ébredések Alapítvány.

Én magam arra biztatnám a döntéshozókat, hogy merjenek szembenézni a problémahalmazzal, s kezdjenek el végre az említett alapproblémákkal foglalkozni, merjék megkérdőjelezni téziseiket. Be kell, hogy lássák, hogy párhuzamos világokban élünk, s fontos lenne megérteniük, hogy a "minden rendben van" kommunikációját fel kell adni végre. Ez csak a hatalom mindenáron való megtartásának eszköze. A hatalomhoz való ragaszkodás viszont szintén egyfajta függőség.

Ezt a szembenézést segíti talán az a függőségről írt vers amit most szeretnék felolvasni így zárásként. Ideje lenne elkezdeni az önreflexiót és a tiszta párbeszédet, mert csak annak mentén lehetne továbbhaladni.

A könyv amelyben megtalálható a vers, Richard Rohr könyve (ferences szerzetes, aki a 12 lépés spiritualitásáról ír), mindenkinek ajánlom. Magát a verset amúgy Carol Bieleck RSCJ szerzetes írta.


Lélegezni a víz alatt

A tengerpartra építettem a házam.
Nem a fövényre,
ne hidd, hogy futóhomokra.
Kőből építettem.
Sziklaszilárd ház
a viharos tenger partján. 
És megismerkedtünk, a tenger meg én.
Jó szomszédok lettünk.
Nem mintha túl sokat beszélgettünk volna. Találkozásaink csendesek voltak.
Tiszteletteljes távolságból,
a homok-kerítés felett fürkésztük egymás gondolatait.
Mindig ott volt köztünk a fövenyhatár,
örökös kerítésként nyújtózott a homokos part.
Aztán egy szép napon
- máig sem tudom, hogy történt -
megindult a tenger.
Figyelmeztetés nélkül, 
hívatlanul.
Még csak nem is hírtelen és sietve, csak végigcsordult a
homokon, 
mint a bor.
Nem úgy mint ahogy a víz folyik, hanem ahogy a vér csurran.
Lassan, de megállíthatatlanul.
Lassan, ahogy a nyílt sebből buggyan elő a vér.
És menekülésre gondoltam, és vízbefúlásra és halálra.
És miközben töprengtem, a tenger egyre magasabbra
kúszott,
míg végül már az ajtómig ért.
És akkor már tudtam, hogy nincs menekülés, 
sem halál,
sem fulladás. 
Mert amikor eljön a tenger, hogy véget vessetek a jószomszédságnak,
a barátságos távolságtartásnak, 
akkor a házadat korallkastélyra cseréled,
s megtanulsz lélegezni a víz alatt.



A konferenciáról a sajtó is beszámolt:
Elszívnak minden mérget, hogy túléljenek, közben belehal a társadalom - 24.hu
​Párbeszdbe elegyedni a valóssággal - ReFoRom
​Már a püspök is tudta, hol osztják a drogot, a rendőrség mégsem tett semmit - Magyar Hang
Újabb Trianon fenyeget - 
Dizájnerdrogokkal arat a halál a mélyszegény gettókban - 168 óra
Még a tízéves gyerek is tudja, hol a drogbolt a faluban, mégsem történik semmi - 444.hu​

Comments are closed.

    Hírek

    Kövess bennünket a Facebook-on is!

    keresés

    All
    Adomány
    Adomány
    Alkotótábor
    Drog
    Együttműködés
    ELTE
    érdekképviselet
    érdekképviselet
    Gyerekprogram
    IKSZ
    Képzés
    Kerítés
    Kerítés
    Kiállítás
    Kirándulás
    Kirándulás
    Kőbánya
    Közösségfejlesztés
    Közösségfejlesztés
    Közösségi Tér
    Közösségi Tér
    Közösségi Tér
    Média
    Média
    Média
    Pályázat
    Pályázat
    Pályázat
    Szemétszedés
    Szociális Cirkusz
    Szociális Cirkusz
    Telepfelszámolás
    ünnep
    ünnep

Powered by Create your own unique website with customizable templates.
  • Rólunk
    • Történetünk
    • Önkénteseink
    • Dokumentumok
    • Sajtó
    • English
  • Sajtó
  • Hős utca
    • Mi az a Hős utca?
    • Kutatási eredmények >
      • Angelusz Szakkolégium kutatása, 2015
      • Margin Projekt
      • Szociális munka és lakhatási válság
    • Erdős Virág: GyerekHős
    • Közösségi tér
    • Sajtó
  • Hírek
    • Hírlevelek
  • Projektek
    • Érdekvédelem
    • Érzékenyítő kiadványok
    • Nyitottabb Hős utcát!
    • IKSZ
    • Pszichodráma
    • Szemétszedés
  • Blog
  • Képek
  • Támogass!
    • anyagi támogatás
    • adományok
    • önkéntesség
  • Kapcsolat