|
Súlyos rendszerhibákra is rávilágított Urbanovszky Zsuzsanna, a párbeszédgenerálás céljával szervezett Dizájnerdrogok a szegregátumokban konferencián tartott előadásában.
Ahogy János (a szomszédban volt katona, s a '90-es években az alkohol volt az, ami gondot okozott) is említette, a Hős utcában a függőség ezelőtt is jelen volt. Felhívnám mindenki figyelmét, hogy mindig csak az ÚPSZ-okról beszélünk manapság, ugyanakkor az alkohol- és gyógyszerfogyasztásról szinte sosem, pedig hasonló módon roncsolják a szervezetet, csak ezek kevésbé láthatóak és kártékonyak.
Fontos tudni, hogy a telepen elsősorban elosztóhálózat működik, s a telepre elsősorban az agglomerációból, szomszédos kerületekből vagy éppen a hajléktalanellátó-rendszerből érkeznek az emberek. Persze a Hős utcai családok életében is jelen van a szerhasználat, de látjuk, hogy tragédiákkal övezett ezen családok élete. A területen nincs utcai szociális munka vagy alacsony küszöbű szolgáltatás, mert pl. a helyi szolgáltató nem kockáztatja meg, hogy a rendőrök a helyi kisbuszát szétkapják darabokra, amiatt, hogy ők szerhasználókkal foglalkoznak. Annál inkább vannak rendőrök, olykor 10-12 fő. Ha kiszámoljuk, hogy ennek a sok rendőrnek a 24 órás bére hány 10 vagy 100 millió forintot emésztetett fel az elmúlt években, akkor meglepődnénk. Jobb lett volna a helyi szociális ellátórendszerre költeni. S történt érdemi változás? Nem, hiszen a szerhasználókat büntették elsősorban, akiket sokszor levetkőztettek, embertelen módon átkutattak, s ebbe sajnos a Hős utcai tisztességes emberek is beleestek. Sokszor nagyon komoly emberjogi visszaélések történtek.  A drogellenes stratégiánk bizony azt hozta magával, hogy üldözzük a szerhasználókat. Fontos lenne megértenie a döntéshozóknak, hogy a droghasználat nem büntetendő hanem kezelendő lenne, hiszen a függőség az egy betegség. 2018 ősszel végül lett egy nagy razzia. Azóta kicsit nyugalom van. Van a kerületben Kábítószer Egyeztető Fórum, ahol azzal küzdünk pár szervezettel, hogy elfogadtassuk, hogy a tűcserének helye van az ellátórendszerben. Mert ha az nincs akkor jönni fog a hepatitis-járvány és az AIDS fertőzöttek számának emelkedése. A helyi KEF-nek évi 1 millió forintos pályázati összeg áll rendelkezésére, az önkormányzat nem ad hozzá plusz támogatást. Azzal kell küzdenünk, hogy legyen szociális munka a területen, de nincs, mert a helyi ellátórendszer túlterhelt. S itt kell beszélnem a bérrendezésről és arról, hogy jelenleg a szociális szféra a legalulfinanszírozottabb szféra hazánkban. Intézmények működnek az összeomlás szélén a létszámhiány miatt. Óriási az elvándorlás más szakmákba. Bérrendezésre van szükség, mert ezzel a bérrel ahhoz, hogy albérletet tudjon valaki fenntartani pl. egyedülállóként 1,5-2 állásra van szükség. S itt beszélhetnénk az ellátórendszer alulfinanszírózásáról is. Most, hogy átkerült az EMMI-ben az Egészségügyi Államtitkársághoz ez a terület, én egy kicsit bizakodó vagyok. Hogy miért? Mert az egészségügyi ágazat még mindig jobban finanszírozott mint a szociális. Ugyanakkor tudjuk, hogy szükség van a multidiszciplináris együttműködésre, s a szerhasználat nem csak egészségügyi probléma, hanem nagyon komoly szociális probléma is húzódik mögötte. Fontos lenne megértenünk, hogy a szerhasználat egy komplex probléma. A problémahalmazban, megjelenik a lakhatási és jövedelemszegénység is, amiről egyáltalán nem beszélünk. Talán lehet remény a Housing First rendszerében és/vagy a támogatott lakhatás rendszerében. Fontos lenne ugyanakkor felismernünk, hogy az ellátórendszert nem lehet az uniós pénzek csecsén fenntartani. A hazai finanszírozásra ugyanúgy szükség lenne, be kell, hogy lássuk, hogy erre pénzt kell áldoznunk! Például azzal, hogy emeljük a normatívákat. A lakhatási és a jövedelmi szegénység kezelése mellett fontos lenne megerősíteni mind a gyerekpszichológusi vagy éppen a felnőtt pszichoterápia ellátást, ami az alacsony társadalmi rétegben élőknek elérhetetlen. Mivel a 10-12 ezer forintos magánterápiás órákat szinte lehetetlen kifizetniük és az OEP-finanszírozottból alig van itt Budapesten elérhető. Én most hirtelen hármat tudnék megnevezni: Semmelweis, Tündérhegy, Ébredések Alapítvány. Én magam arra biztatnám a döntéshozókat, hogy merjenek szembenézni a problémahalmazzal, s kezdjenek el végre az említett alapproblémákkal foglalkozni, merjék megkérdőjelezni téziseiket. Be kell, hogy lássák, hogy párhuzamos világokban élünk, s fontos lenne megérteniük, hogy a "minden rendben van" kommunikációját fel kell adni végre. Ez csak a hatalom mindenáron való megtartásának eszköze. A hatalomhoz való ragaszkodás viszont szintén egyfajta függőség. Ezt a szembenézést segíti talán az a függőségről írt vers amit most szeretnék felolvasni így zárásként. Ideje lenne elkezdeni az önreflexiót és a tiszta párbeszédet, mert csak annak mentén lehetne továbbhaladni. A könyv amelyben megtalálható a vers, Richard Rohr könyve (ferences szerzetes, aki a 12 lépés spiritualitásáról ír), mindenkinek ajánlom. Magát a verset amúgy Carol Bieleck RSCJ szerzetes írta. Lélegezni a víz alatt A tengerpartra építettem a házam. Nem a fövényre, ne hidd, hogy futóhomokra. Kőből építettem. Sziklaszilárd ház a viharos tenger partján. És megismerkedtünk, a tenger meg én. Jó szomszédok lettünk. Nem mintha túl sokat beszélgettünk volna. Találkozásaink csendesek voltak. Tiszteletteljes távolságból, a homok-kerítés felett fürkésztük egymás gondolatait. Mindig ott volt köztünk a fövenyhatár, örökös kerítésként nyújtózott a homokos part. Aztán egy szép napon - máig sem tudom, hogy történt - megindult a tenger. Figyelmeztetés nélkül, hívatlanul. Még csak nem is hírtelen és sietve, csak végigcsordult a homokon, mint a bor. Nem úgy mint ahogy a víz folyik, hanem ahogy a vér csurran. Lassan, de megállíthatatlanul. Lassan, ahogy a nyílt sebből buggyan elő a vér. És menekülésre gondoltam, és vízbefúlásra és halálra. És miközben töprengtem, a tenger egyre magasabbra kúszott, míg végül már az ajtómig ért. És akkor már tudtam, hogy nincs menekülés, sem halál, sem fulladás. Mert amikor eljön a tenger, hogy véget vessetek a jószomszédságnak, a barátságos távolságtartásnak, akkor a házadat korallkastélyra cseréled, s megtanulsz lélegezni a víz alatt. A konferenciáról a sajtó is beszámolt: Elszívnak minden mérget, hogy túléljenek, közben belehal a társadalom - 24.hu Párbeszdbe elegyedni a valóssággal - ReFoRom Már a püspök is tudta, hol osztják a drogot, a rendőrség mégsem tett semmit - Magyar Hang Újabb Trianon fenyeget - Dizájnerdrogokkal arat a halál a mélyszegény gettókban - 168 óra Még a tízéves gyerek is tudja, hol a drogbolt a faluban, mégsem történik semmi - 444.hu  Egyesületünk alelnökét, Lados Noémit is meghívták a 2018. március 27-én, a zuglói Tiszta Jövőért Közhasznú Alapítvány által szervezett négyalkalmas műhelybeszélgetés-sorozat első rendezvényére, melynek célja, hogy "a kerületben élő szakemberek és jelzőrendszeri tagok közelebbi képet kapjanak arról, milyen típusú és erősségű szereket használnak manapság és mi állhat az időszakos rosszullétek hátterében". A beszélgetések célja egy interaktív, érdemi párbeszéd folytatása, különböző nézőpontok megmutatása, a probléma körbejárása.
2018. év március 28-án önkéntesünk, Török Zsófia is részt vesz a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kara által szervezett Budapesti droghelyzet – eredmények és a problémák alulnézete c. kerekasztal beszélgetésen. A program:
A Nemzeti Drog Fókuszpont 2017. december 14-én szakmai napot szervezett az új pszichoaktív szerekkel kapcsolatos aktualitások és adatgyűjtési kérdések megvitatása és a különböző szakterületekről származó tapasztalatok megosztása céljából.
A Dr. Kaló Zsuzsa által moderált Designer használat slumokban, szegregátumokban - különbségek és hasonlóságok című kerekasztal-beszélgetésen való részvételre a Kontúr is felkérést kapott. Egyesületünket önkéntesünk, Török Zsófia képviselte, aki rávilágított arra, hogy a Hős utcában elsősorban nem drogprobléma van, hanem komplex problémahalmaz, és veszélyes is a drogproblémát fókuszba helyezni (ahogy tette azt a közelmúltban született több riport, cikk). Ha a lakáskörülmények rendezésével, a helyiek munkapiaci hátrányaival, a lakók mentálhigiénés állapotával stb. nem foglalkozunk, a droghasználati és -terjesztési problémák sem oldhatók meg. Büntető drogpolitikával pedig semmiképp. 2017 februárjában részt vettünk az Országos Kriminológiai Intézet által szervezett „A bűnözéstől való félelem kezelése marginalizálódott területeken” című kutatási projekt (továbbá: Margin projekt) keretén belül egy fókuszcsoportos beszélgetésen, amelyen Laposdűlő városrész intézményi- és civil szereplői is részt vettek. (Rendőrség, Emberbarát Alapítvány, Utcafront, Kontúr Egyesület, Kőbányai Önkormányzat).
A beszélgetés elsősorban a helyi biztonsági problémákról és az ezekre adott lakossági, intézményi és civil válaszokról szólt. A beszélgetés kimondott célja volt, hogy a résztvevők a kutatók által felvetett problémákra közös megoldást keressenek. A résztvevők megegyeztek abban, hogy a rendőri járőrözés gyakoriságának növelése és biztonsági kamerák elhelyezése segíthetne a jelenlegi helyzeten – kifejezetten a Hős utcában, ahol jelenleg nincs kamera, annak ellenére, hogy az egyesület anno ezt felvetette az önkormányzatnál. Továbbá kiemelten fontosnak tartották a gyermekek és fiatalok fejlődési- és szabadidős lehetőségeinek biztosítását és célzott prevenciós programok szervezését. A résztvevők a legfontosabb megoldandó feladatként a hős utcai lakhatás kérdéskörét nevezték meg. Az egyesület elnöke elmondta, hogy bár a 2015-ben elfogadott Antiszegregációs terv tartalmazza az Antiszegregációs kerekasztal létrehozását, de mindez a mai napig nem történt meg. A Hős utcai lakók bizonytalanságban élnek, a tájékoztatás elmarad. A szegregátum felszámolását véleménye szerint csak komplex program (pl. adósságkezelés, intenzív családgondozás) keretében lehetne végrehajtani, de ebben a helyi önkormányzat véleménye szerint nem partner egyenlőre. Első lépésként a helyi szereplők, illetve a lakók közötti kommunikáció javítását tűzték ki célul, kiemelve a Kőbányai Polgármesteri Hivatal és a helyi civil szervezetek szerepét. Egyetértettek abban, hogy az önkormányzat civilekkel történő együttműködése ebben a kérdésben is mindenki számára hasznos lehet. A civil szervezetek szakmai ismereteikkel és a lakókkal ápolt közvetlen kapcsolatukkal segítséget tudnak nyújtani az önkormányzat lakhatási problémákra irányuló megoldási tervének közös kidolgozásában, illetve a lakók bevonásában. |
